A Miyazaki-filmeknek lelke van – INTERJÚ

Annyi, de annyi apró részlet van a Szél támadban, ami csak sokadik látásra esik le.

Például amikor ezt a mai posztot raktam össze, akkor vettem csak észre, hogy kapcsolja össze Miyazaki Jiro és Naoko első és utolsó találkozását.

Először, a vonaton Jiro kapaszkodik Naoko-ba, hogy el ne repüljön. A végén pedig már hagyni kell, hogy elvigye Naoko-t a szél.

Miyazaki egyszerűen folyton meglep a mélységeivel. Pedig az összes fordításhoz-megnézéssel és vetítéssel együtt most már vagy negyvenszer láttam ezt az egy filmjét. (Lassan többször láttam, mint a Nausicaä-t. Be kell hoznom. :)

Majdnem két hónappal ezelőtt volt egy hosszú beszélgetésem a filmről, amiben Gőbel Ágoston, a Katolikus Rádió riportere kért arra, hogy értelmezzem a Szél támadot, és annak kapcsán a Miyazaki-életművet. A magyar forgalmazó, a Cirko-film munkatársa, Deák Zsuzsanna is ott volt, hogy a fordítás és forgalmazás technikai kérdéseibe is belemehessünk.

Ágoston nemrég eljuttatta hozzám a beszélgetés nyers, vágatlan változatát, és mellé az engedélyt, hogy egy az egyben feltehessem a blogomra az anyagot. Ezúton is köszönöm neki a segítséget.

A hajtás után nem csak a hanganyagot hallgathatod meg, hanem a teljes szöveges leiratot is elkészítettem, például arra az esetre, ha nem vagy hangszóróközelben. :)

De mielőtt beleugrasz, még valami. Ősztől indul az új videosorozatom, az Anime Tudakozó, és ennek kapcsán a bejegyzés végén kérdezni szeretnék valamit. Nagyon kíváncsi vagyok, mi jut eszedbe róla. Úgyhogy feltétlenül tekerj le a bejegyzés aljára. De előbb hallgassunk interjút:

A Miyazaki-filmeknek lelke van – Dobay Ádám interjú – dobayadam.hu by Adam Dobay on Mixcloud

A Szél támad, Miyazaki hattyúdala

Gőbel Ágoston: Miyazaki Hayao új filmjéről beszélgetünk, amelyet június 19-től játszanak a hazai mozikban. Szél támad, ez a címe. Különleges-e bármilyen szempontból, vagy milyen helyet foglal el ez az új film a rendező életművében?

Dobay Ádám: Abszolút különleges. Ez egy hattyúdal. Bárki, aki megnézi, annak a számára már nem lehet kérdés, hogy vajon ezt szánta-e utolsó filmjének. Volt már, amit Miyazaki utolsó filmjének szánt, ez A vadon hercegnője volt sok évvel ezelőtt, de akkor azért még lehetett érezni, hogy ez mégsem egy életmű-lezáró film. Azóta volt még három másik nagy filmje, a Chihiro Szellemországban és a Ponyo, amit itthon is ismerhetnek többek között. Ez viszont abszolút egy lezárást ad az életműnek.

Nagyon sok szinten lehet nézni ezt a filmet, és az egyik szint az épp az, hogy mik az áthallások Miyazaki saját életével, életművével. Sokat referál saját magára. Ha úgy nézzük, hogy ez részben a filmkészítésről és az ő filmkészítéséről szól, akkor ez is nagyon mélyen benne van, hogy hogyan ítéli meg ennyi év után, hogy amit ő alkotott, annak mi a hatása, volt-e hatása. Ilyen szempontból különösen szomorú a film. Kicsit azt lehet látni rajta, hogy Miyazaki mintha csalódott volna abban a hatásban, amit a filmjei el tudtak érni Japánban.

Gőbel Ágoston: Melyek ezek a reflexiók?

Dobay Ádám: Eleve az, ahogyan a szelet kezeli. Talán egy Miyazaki-filmet is bőven elég megnézni — vagy egy felet, vagy tíz percet — ahhoz, hogy látszódjon: a szél alapeleme meghatározó Miyazakinál. És míg régen elég erős leosztása volt annak, hogy a szél mint jó elem jelent meg, a tűz meg általában mint rossz elem jelent meg, vagy ártó pusztító, még néha a megtisztító értelmében is pusztító elemként jelent meg. Itt most kicsit megváltozik. A szél egy eszköz lesz ebben a filmben, és már mi, emberek döntjük el, hogy hogyan használjuk a szelet. Arra használjuk-e, hogy kis papírrepülőket gyártsunk és azzal szórakoztassuk a szerelmünket — mint ahogy ez benne van az egyik jelenetben — vagy pusztító vadászgépeket készítünk, amivel embertársainkat öljük meg.

Gőbel Ágoston: Ez, hogy hattyúdal, összegzés, ez jelenti-e azt is, hogy számíthatunk arra, mint a rendező többi filmjénél: központi téma a repülés, női főszereplő karakterfejlődéssel…?

Dobay Ádám: Férfi főszereplőnk van. Nem egyedüli ilyen filmje — A vadon hercegnőjében is osztott férfi-női főhös volt, ugyanígy a Laputa – az Égi palotában is kettős férfi-női főszereplőnk van. Itt is egy férfi-női főszereplőnk van a témája miatt. Mivel háborút készítünk elő, a második világháború előfutárai ezek az emberek, akik tervezik ezeket a gépeket — ez egy férfivilág. A női vonal mint egy érzelmi szál jelenik meg ebben a filmben, mint a stabil háttere a férfi főhősnek, és egyben a nagy dilemmája is. Család vagy munka. Haza vagy szerelem. Ezek a témák, amik között dönteni kellene, és folyamatosan kontrasztot ad a főszereplő barátja, Honjo, aki szintén repülőgépeket tervez.

Honjo nagyon egyszerűen, pragmatikusan áll ehhez a kérdéshez, és azt mondja, hogy az embernek azért kell a családja, hogy ezzel fenntartsa a munkahelyét. Ez egy nagyon furcsa mondat, amit így elmond a japánban, és kaptunk is visszajelzést a premier előtti vetítésről a fordítótársammal, Csalló Edinával, ugyanis japán ismerősök is elmentek megnézni, és furcsának találták, hogy milyen ironikusan hatott magyarul az a mondat, hogy „Azért kell nekem a család, hogy a munkahelyemen jobban tudjak teljesíteni.” Japánban ez egy örökös nagy dilemma, hogy kihez tartozom nagyobb hűséggel: ahhoz a helyhez, ahol dolgozom és az életem jelentős részét töltöm, vagy ahhoz az otthoni bázishoz, a családhoz, amihez a nyugati kultúrában inkább szeretünk hazatérni, és azt mondani, hogy a munkámat végzem azért, hogy a családommal lehessek, és nem fordítva.

Az álom művészete és a valóság háborúja

Gőbel Ágoston: A filmben van egy álomvonal is, amiben egy olasz repülőgéptervező jelenik meg.

Dobay Ádám: Megjelenik egy olasz repülőgéptervező mester, Caproni szerepel ebben a filmben, de csak az álomjelenetekben. Ezek az emberek az életben soha nem találkoztak, nem is beszéltek, nem is beszélhettek egymással. Viszont egy belső mentorként folyamatosan megjelenik Jiro életében, és folyamatosan tanácsokat ad. Ezek néha morális tanácsok: hogyan álljak hozzá a repülőgépkészítéshez, amikor az egy művészet, amikor az az én álmom, hogy ezt készítsem, miközben tudom, hogy ezt utána a hadsereg fogja megrendelni, és pusztításra fogja használni.

Ez az egyik legnagyobb morális kérdése a filmnek, és azt kell, hogy mondjam, hogy némiképpen nyitva hagyja. Más Miyazaki-filmekkel ellentétben félig a nézőre van hagyva: jól döntött-e Jiro, amikor azt mondta, hogy megvalósítja ezeket a terveit? Megcsinálta volna-e más, amit ő megcsinált, csak mondjuk rosszabbul? Nagyon fontos kérdés, és nincs egy olyan lezárása, ami megnyugtatná a nézőt. Muszáj elgondolkodni rajta, muszáj a saját életünkre vonatkoztatni: mi ebben a helyzetben hogyan döntöttünk volna?

Gőbel Ágoston: Rögtön a film elején látható egy mottó, szintén a széllel kapcsolatban.

Dobay Ádám: Igen. „Felkél a szél! Meg kell próbálni élni.” Somlyó György fordítását használtuk végül a magyar fordításban. Ez egy gyönyörű, lírai vers, aminek elég vészjósló címe van: Tengerparti temető. Az egész vers — egyébként fenn van az interneten, el lehet olvasni — szép kontrasztját adja az alapelemeknek, meg az élünk-nem élünk kérdésnek. Ez nagyon fontos, folyamatosan visszatér, a szereplők idézik egymásnak ezt a verset, hogy „meg kell próbálni élni”. Hogyan éljünk egy ilyen borzasztó helyzetben?

Kicsit úgy érzem, hogy élettanácsot is ad Miyazaki. Az eddigi filmekben néha egyszerű dolgunk volt a fantáziavilágokkal, ott könnyű élni ezekben a csodálatos környezetekben a csodálatos lényekkel, de a lehető legrosszabb helyen, Japánban a második világháború kellős közepén kreatív emberek hogyan tudnak élni. Ha nekik valahogy sikerült, akkor valószínűleg nekünk is sikerülni fog.

Forgalmazás és fordítás

Gőbel Ágoston: Az eredeti premierdátum április 17-e volt. Mi az oka, hogy végül két hónapos csúszással került a mozikba a film?

Deák Zsuzsanna: A filmek nemzetközi bemutatói nagyon sok tényezőtől függenek. A filmnek az ősbemutatója egyébként Velencében volt a Velencei filmfesztiválon tavaly augusztusban, tehát majdnem egy év telt el, amíg végre Magyarországon is be tudtuk mutatni a filmet. Több oka van ennek. Az egyik az, hogy a nemzetközi forgalmazóval való megállapodás gyakran elhúzódik — néha jobb ajánlatra várnak, néha több nemzetközi premierrel is összeegyeztetik a különböző bemutatókat. Attól is függ, hogy néha a nagyobb országokba el is mennek néha az alkotók, Amerikába, Angliába, és ugyanazzal egy időben nem érdemes bemutatni más helyeken. A magyarországi bemutatót például a fordítás is befolyásolta, illetve azt, hogy a forgalmazónak döntenie kell, hogy azon a héten, amikorra a bemutatót tervezi, van-e olyan film, ami esetleg kiolthatja ennek a filmnek a bemutatását. Mivel művészfilmről van szó, amire eleve csekély általában az érdeklődés sajnos, nagyon fontos, hogy egy hasonló kaliberű művészfilm ne legyen ugyanakkor a mozikban. És ezért döntöttünk úgy, hogy a júniusi időpont a megfelelő.

Gőbel Ágoston: Ilyenkor nem áll fenn a veszélye annak, hogy minél később kerül bemutatásra, esetleg annál többen töltik le internetes oldalakról?

Deák Zsuzsanna: Sajnos a letöltés komoly probléma, de nálunk a Cirko-Gejzírben, ami a Cirko Film forgalmazó saját mozija, kialakult egy olyan törzsközönség, akikről bátran mondhatom, hogy ők nem töltenek le, hanem eljönnek hozzánk megnézni a filmeket és ennek a filmnek az esetében azért sem félünk különösen a letöltéstől, mert akit érdekel Miyazaki, az nem fogja a laptopján megnézni ezt a filmet, hanem biztos, hogy moziban szeretné.

Dobay Ádám: Nagyon fontosnak tartom, hogy ennél a filmnél nem érdemes letölteni. Az egyik a művészeti érték. Én mindenkinek mindig mondom, hogy ha van moziban Miyazaki, ott nézze meg. Azok a totálképek, azok a tájak tévéképernyőn, sőt laptopképernyőn, sőt telefonképernyőn nem működnek egyszerűen. Ez az egyik, ez a művészeti dolog.

A másik, és itt egy kicsit hazabeszélek, az interneten elérhető fordításai ennek a filmnek borzasztóak. Tényleg borzasztóak, ezt teljesen objektíven tudom állítani. Egyrészt a hivatalos angol fordítása a politikai problémák miatt — Japán ugye Amerika ellenfele volt ebben a háborúban, tehát csomó helyen tompítani kellett a szöveget. Csomó helyen egyszerűsíteni kellett a szöveget — amikor a japán kultúra sajátosságairól, például a fűtésről, a kotatsuról vagy a fürdőházakról beszélgetnek, ezeket a beszélgetéseket egyszerűen átírták az amerikai hivatalosban. Arról most ne kezdjünk el beszélni, hogy ez mennyire etikus vagy nem, mindenesetre aki angolul nézi meg ezt a filmet, az más filmet lát. Amerikában csomóan nem értették ezt a filmet, vagy lehúzták: nem csoda, borzasztó a fordítása.

Gőbel Ágoston: Itt az előbb már elhangzott a fordítás kérdése. Mire kell igazán figyelni egy fordításnál, hogy az jó legyen?

Dobay Ádám: Két dologra kell figyelni. Az egyik az az — amikor feliratos filmről beszélünk –, hogy minél kevesebb idő alatt minél több információ beleférjen. Itt vannak ilyen extrém esetek, amikor négy szótagot mond a japán férfi a filmben és ez magyarul egy húsz szótagos mondat. Nem lehet megoldani, valamit ki kell találni. Vannak ilyen kis nüanszok. Pont a fordítótársammal, Csalló Edinával erről forgattunk egy kisfilmet azok kedvéért, akik japánul tanulnak, illetve fordítást tanulnak, mert nagyon tanulságos, hogy hogyan lehet egyáltalán egy ilyen szöveghez hozzányúlni — ezt a Youtube-on lehet egyébként megtalálni.

A másik szempont az, hogy japánból fordítunk. Nagyon fontos, hogy azoknak a kanjiknak, ugye, japán írásjegyeknek, amik 4-6-7-8 dolgot jelenthetnek, abban a szövegkörnyezetben mi a jelentésük. Ez más nyelvnél is előfordul, viszont a japán nyelvnek van egy olyan sajátossága, hogy szereti a befejezetlen mondatokat. Szereti az olyan mondatokat, ami elindul, aztán megáll. A hallgatónak a célja illetve kötelessége, hogy befejezze a mondatot magában, illetve azt a következtetést megtalálja, amire a beszélő indíttatást érzett. Tehát nekünk nagyon fura módon működik a japán beszéd, és ezt valahogy át kell tudni ültetni. Az egyik fajta átültetés az, hogy valóban befejezetlenül hagyjuk a mondatot, viszont így a japán utalás például elvész. Meg kell találni nagyon sok esetben azt az arany középutat, amikor megmarad a lebegtetés a japán mondatban, viszont átadunk annyi információt is, hogy a magyar néző is megérthesse, hogy mire gondol a beszélő.

Gőbel Ágoston: Nyilván a filmet készítő stúdiónak is érdeke, hogy minőségi fordítások jelenjenek meg a különböző országokban. Ők ezt hogyan tudják ellenőrizni?

Deák Zsuzsanna: A nemzetközi forgalmazóval, aki a stúdiót képviseli, minden esetben egyeztetnünk kell nekünk, a helyi forgalmazóknak, a fordító személyét, referenciákat is kell adni róluk, és mondjuk ebben az esetben nem volt olyan, hogy összevetették volna a fordítást az eredetivel, de más filmnek esetében ez is megtörténik. Mindent egyeztetni kell egyébként a nemzetközi forgalmazóval: a plakátot, az előzetest, a címet, mindent, ami Magyarországon kijön a filmmel kapcsolatban.

Gőbel Ágoston: Vasárnap este, amikor néztük, volt néhány mondat, ami nem volt lefordítva, csak az angolt láttuk.

Dobay Ádám: Ez egy különösen nehéz film abból a szempontból, hogy különböző nyelveken beszélnek az emberek. Ez egy fordítástechnikai kérdés, hogy ilyenkor mit csinál a fordító. Ebben a filmben a szereplők japánul beszélnek, tehát a japánt fogjuk lefordítani magyarra. Amikor a szereplők a filmben olyan nyelven beszélnek, ami a japánok számára idegen nyelv — ez az angol, a német, illetve a francia — akkor azokat angolul, németül, illetve franciául hagyjuk, hiszen ez a japánok fülének is idegenül cseng. Amikor lefordítják ezeket, például a Paul Valéry-vers esetében a francia verset, ott maga Jiro, miután elmondta franciául, lefordítja, itt természetesen megkapjuk a fordítást is. De amikor például többször a filmben a női főhősünk azt mondja, hogy „Nice catch!”, ami ennyit jelent, hogy „Szépen elkaptad!”, akár a kalapjáról van szó, akár a kis papírrepülőről, akkor ez megmarad angolul, hiszen itt nem a szó szerinti értelme fontos a mondatnak, hanem hogy a húszas-harmincas években nagyon előkelőnek számított Japánban, ha valaki angolul tanul. Művelt ember tőle, ez a társadalmi osztályát jelzi ennek a szereplőnek, és mivel a japánok számára is idegen nyelven beszél, ilyenkor az a szokás a fordításban, hogy ezt meghagyjuk idegen nyelven.

Miért szépek Miyazaki filmjei?

Gőbel Ágoston: Végül egy személyes kérdés. Miért érdemes Miyazaki Hayao-filmeket nézni? Miért jók az ő filmjei, vagy miért szépek?

Deák Zsuzsanna: Elképesztően részletgazdagok ezek a filmek. Ha csak a mestermunkát nézzük, ami mögöttük van, már az olyan csodálatra ad okot, amit szerintem nem szabad semmiképpen kihagyni. Ha csak ezt a filmet is nézzük, ahogy az éjszakai jelenetben a rovarok döngenek a lámpa körül, hogy ezt egy animációban így meg tudták csinálni, és hogy minden részletre ilyen gondot fordítanak, az számomra varázslatos. Ez számomra az első és legfontosabb elem. A másik pedig az, hogy ez tényleg egy olyan monumentálisan sokat mondó film, ami minden korban érvényes lesz ezzel a dilemmával, amiről korábban beszéltünk — a háború, a művészet, a pusztítás, az élet, a szerelem. Ez egy minden szempontból csodálatos film számomra.

Dobay Ádám: Azért kell Miyazaki filmeket nézni, mert lélek van bennük. Erről egy kicsit leszoktunk itt a Hollywooddal kicsit túlságosan átitatott filmkultúránkban, hogy van egy olyan szintje a filmnek, ami nem a szavak szintjén van, és még csak nem is a képek szintjén, és akár még csak nem is az érzelmek szintjén — pedig ez is jócskán benne van –, hanem valamit csinál az ember tudatával, hogyha Miyazaki-filmet néz. Akár csak ha a Totoróban, amikor felszalad a kislány, és keresi a kishúgát, és kapunk egy nagyon hosszú beállítást, és nehéz egy tömegfilmben ilyet csinálni, és Miyazaki megcsinálja, és olyan gyönyörű, ami odatesz, és valami szublimált, valami van ott, ami nem csak a rajzban van, és nem csak a hangban van, és nem csak a csendben van. Ez még nagyon fontos Miyazaki filmjeinél, hogy pontosan tudja, hogy mikor kell a zenét betenni, és mikor van az, amikor csendben kell maradni és hagyni kell, hogy a néző önmagában, a lelkében feldolgozza, amit most látott, hallott és átélt.

 

Köszönöm, hogy meghallgattad/elolvastad az interjút!

Ha tetszett, iratkozz fel a hírlevelemre, hogy értesítést küldhessek az új posztokról és videókról, és hozzájuss olyan extra tartalmakhoz, amiket csak a hírleveleseimmel osztok meg!

Ráadás, avagy az elején megígértem, hogy kérdezek valamit :)

Ezekben a hetekben készítem elő az Anime Tudakozót, az ősszel induló új Youtube-sorozatomat, amiben a ti animével kapcsolatos kérdéseitekre fogok válaszolni a legáltalánosabbaktól („miért tizennégy évesek mentik meg a világot az animékben?„, „miért vannak átváltozós varázslányok/óriásrobotok?„) a legkonkrétabbakig („miért nem tud már beszélni a Kiki végén a macska?„, „miről szól az Akira/Evangelion/Utena/Lain/Haibane Renmei?„).

Arra kérlek, hogy tölts el egyetlen percet azzal, hogy átgondolod:

• Melyik az az anime, amit nagyon szeretsz, de sosem értetted, miről szól?
• Melyik az a motívum, amit állandóan látsz animékben, és mostanra már megszoktad, de elsőre furcsának találtad? (vagy még mindig furcsa :)
• Mi az a mozzanat valamelyik Miyazaki-filmben, amit nem tudsz hova tenni?
• Mi az a kérdés, amit mindig fel akartál tenni az animével kapcsolatban, csak nem volt kitől megkérdezni?

A kérdéseket az e-mail címemre várom. Nyugodtan lehetsz olyan szűkszavú vagy bőbeszédű, amennyire jól esik. Minden egyes e-mailt el fogok olvasni (még ha nem is tudok mindegyikre válaszolni).

Köszönöm a segítségedet! :)